Polcz Alaine: Gyermekkorom (Copilăria mea)

(HU) „Az ember fiatalon, gyermekként néhány furcsa dolgot természetesnek vesz, és sok minden csodálatos, ami nem az.” (Polcz Alaine)

Mostanában egyre többet beszélünk a generációk közti különbségekről. De mi a helyzet a közös pontokkal? 

A felnőtté válás egyik legmeghatározóbb állomása a gyermekkor. Minden generációnak más lesz a megélése, viszont van egy közös pont, ami mindenkiben ott van: a játék.

A játékok öröme, emléke, varázsa időtálló. Képesek elmesélni egy történetet. Mi legalábbis erre teszünk kísérletet. Polcz Alaine életszeretete és humora képes egyszerűen tálalni a két világháború közti erdélyi családok mindennapjait. Betekintést nyerhetünk az apró örömökbe, félelmekbe, csínytevésekbe, egy kis derűvel fűszerezve.

Minden kor más. Más tanulságai, szokásai vannak. „De persze nem jobb, nem rosszabb csak más (Steigervald Krisztián).”

Felnőttként hajlamosak vagyunk megfeledkezni a játék lehetőségéről. Ez az előadás teret szeretne adni ennek a hídnak a visszaépítésére, ezért minden néző mellé szívesen várjuk a kedvenc gyerekkori játékát!

(RO) „Când ești tânăr, copil încă, iei de firesc unele lucruri ciudate, iar multe ți se par minunate, deși în esență nu sunt.” (Polcz Alaine) 

În ultima vreme, discutăm tot mai mult despre diferențele dintre generații. Dar ce se întâmplă cu punctele comune? 

Unul dintre cele mai importante momente în procesul de a deveni adult este copilăria. Fiecare generație va trăi acest lucru, dar există un punct comun care este prezent la toată lumea: jocul. 

Bucuria, amintirea, magia jocurilor sunt atemporale. Pot povesti o poveste. Cel puțin, noi încercăm acest lucru. Dragostea pentru viață și umorul lui Polcz Alaine reușesc să prezinte pur și simplu viața de zi cu zi a familiilor din Transilvania între cele două războaie mondiale. Putem pătrunde în micile bucurii, temeri, farse, toate asezonate cu puțină veselie. 

Fiecare epocă este diferită. Are lecțiile și obiceiurile sale. „Dar desigur, nu este mai bună, nu este mai rea, doar diferită” (Steigervald Krisztián). 

Ca adulți, avem tendința să uităm de posibilitatea jocului. Acest spectacol dorește să creeze un spațiu pentru reconstruirea acestui pod, așadar așteptăm cu drag jucăria preferată din copilărie al fiecărui spectator!